soproni puccskormány, 1921. okt. 21-24.: a hatalmat visszaszerezni akaró IV. (Habsburg-Lotharingiai) Károly exkirály (ur. 1916-18) kormánya. - IV. Károly, az 1921. III-i sikertelen kísérlet után a →nyugat-magyarországi fölkelés okozta belpol. helyzetben tanácsadóira hallgatva, X. 20: Svájcból nejével együtt repülőn Dénesfára (Sopron vm.) érkezett, X. 21: Sopronban föleskette a katonaságot és kijelölte a Rakovszky István (1858-1931) minisztereln., gr. Andrássy Gyula (1860-1929) külügymin., Gratz Gusztáv (1875-1946) pénzügymin., br. Lehár Antal (1867-1962) tábornok, honvédelmi min. összetételű kormányt azzal, hogy a kormányalakítás Bpen lesz. Lehár Antal és Ostenburg-Moravek Gyula (1884-1944) csapataival vonattal Bp-re indultak a hatalom átvételére. X. 23: a nemzeti hadsereg és az egyetemi zászlóaljak a budaörsi csatában visszavonulásra kényszerítették a kir. csapatát (a királyhűek vesztesége 5 halott, 20 sebesült, a kormánycsapatoké 14 halott, 42 sebesült). Csehszl. és a Szerb-Horvát-Szlovén Kirság részlegesen mozgósított. X. 24: Tatán a nemz. hadsereg letartóztatta IV. Károlyt, nejét, Andrássy Gyulát, Gratz Gusztávot és Rakovszky Istvánt. A kir-t és nejét a tihanyi bencés ktorba szállították és kiadták az antantnak. 1922. IV. 5: a kir. temetése napján a puccsminiszterek kegyelmet kaptak. 88

Balassa Imre: A m. kir. tragédia. Uo., 1930. - IV. Károly utolsó útja Mo-on. Kecskemét, 1930. - Hegedűs 1970. - Boroviczény Aladár: A kir. és kormányzója. Bp., 1993:233.